Repertoár

Ezen az oldalon a zenekar által játszott dalok szövegei olvashatók.

 

Versfeldolgozások:

 
ESZTÉTIKA

zene: Menyhei Balázs
vers: Kovács Barna

 

Versből ember bújj elő

Bújj elő, bújj elő

Lélegzet vagy nem csak

Puszta levegő, levegő

 

Szólj végre, légy erő

Légy erő, légy erő

Ne csak egy kis

Megvásárolt agyvelő, agyvelő

 

Mert, ha nincs ki égre nő

Égre nő, égre nő

Maradsz a test, holt anyag

Csak múlt idő, múlt idő

 

BALLADA A SENKI FIÁRÓL
zene: Menyhei Balázs
vers: Villon és Faludy György

 

Mint nagy kalap borult reám a kék ég,

és hű barátom egy akadt: a köd.

Rakott tálak között kivert az éhség

s halálra fáztam rőt kályhák előtt.

Amerre nyúltam, cserepek hulltak,

s szájam széléig áradt már a sár,

utam mellett rózsák pusztultak

s leheletemtől megfakult a nyár,

csodálom szinte a napvilágot,

hogy néha még rongyos vállamra süt,

megjártam hat világot,

megáldva, leköpve mindenütt.

 

Menyhei Balázs

Menyhei Balázs

Fagyott mezőkön birkóztam széllel,

ruhám csupán egy fügefalevél,

egy világos számomra: az éjjel,

s mi sem sötétebb nékem, mint a dél.

A kocsmák mélyén felzokogtam,

temetőkben nevetek,

enyém csak az, amit a sárba dobtam,

s mindent megöltem, amit szeretek.

Fehér derével a halántékomra

s veres hajamra az ősz feküdt,

így megyek, fütyülve egymagamban,

megáldva, leköpve mindenütt.

 

A győztes ég húzta rám a sátrát,

a harmattól kék lett a homlokom,

így kergettem az Istent, aki hátrált,

s a jövendőt, amely az én otthonom.

A hegycsúcson órákig pihentem

s megbámultam az izzadt kőtörőt,

dómok mellett fütyülve mentem

kinevettem a cifra püspököt:

testemre csók és korbács hullott

mindkettő oly egyformán feküdt

csipkés párnák között, utcasárban,

megáldva és leköpve mindenütt.

 

S bár nincs hazám, borom, feleségem

és lábaim között a szél fütyül:

lesz még pénzem tudom, remélem,

hogy egy nap nékem minden sikerül.

S ha unom már, hogy aranytálból éljek,

a palotákat majd megint otthagyom,

hasamért kánkánt járnak a férgek,

és valahol az őszi avaron,

egy vén tövisbokor aljában, melyre

egy rongyos csillag sanda fénye süt:

maradok egyszer én, Francois Villon, fekve –

megáldva és leköpve mindenütt.

 

 
BATISTUTA DAL
zene: Menyhei Balázs
vers: Kovács Barna

 

Elképzeljük, mert messze van

És a sportadások drágák nálunk

Elhisszük róla, hogy belövi mind

Amit mi folyvást elhibázunk

 

Gauchoként, vagy lila-fehérben

Mindegy, hogy melyik sarokba rúgja

A stadionok a lelkünkben égnek

Vér vagy a vérünkből Batistuta

 

Tudjuk, a csapatnak akad pénze

Gazdag, de mégsem milliárdos

Más léptékek szegénylegénye

Szobrot emelt neki a város

 

Gauchoként, vagy lila-fehérben

Mindegy, hogy melyik sarokba rúgja

Kimerevítve, villanófényben

Ott vagy a falunkon Batistuta

 

A sör fogy, a tétek emelkednek

Magyarokról itt senki sem hallott

Szurkolunk hátha te nyered meg

Helyettünk is legyél te a bajnok!

 

Régen más volt, s a nagyvilágból

Mostanra nekünk ennyi futja

Egy villanás, és rezdül a háló

Járd a góltáncot Batistuta!

STRUGGLE FOR LIFE
zene: VU és BSZE
vers: Karinthy Frigyes

 

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál

A Tétel és Törvény szerint –

Dögödre már hiéna szaglász

S a varjú éhesen kering.

 

Nem is a falka volt erősebb

Apró vadak tángáltak el –

S hogy irhádon ki osztozik most

Véreb? Veréb? Nem érdekel.

 

Öklöd, mikor lecsapni kellett

Mindig megállt a félúton –

Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.

Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

 

Talán csak undor. Jól van így is.

Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.

Inkább egyenek meg a férgek

Minthogy a férget megegyem.

 

Herczegh Zoltán

Herczegh Zoltán

 

A MAGYAR NEMZET
zene: Kristófi Ákos
vers: Petőfi Sándor

 

Oh ne mondjátok nekem, hogy

Hajnallik hazánk felett!

Látom én: az ő számára

Sző a sors szemfödelet.

S kérni istent nem merem, hogy

Nemzetem gyógyítsa fel,

Mert e nemzet, elhigyétek,

Életet nem érdemel.

 

Figyelemmel átforgattam

A történet lapjait,

S fontolóra vette lelkem,

Amit e hon végbevitt.

S mit találtam ott fölírva

Századok bötűivel?

Azt találtam, hogy e nemzet

Életet nem érdemel.

 

Jóra termett nép honában

Egy a szív, az akarat,

A közérdek mellett minden

Különérdek elmarad.

Itten oltárt minden ember

Ön bálványaért emel –

És az ilyen önző nemzet

Életet nem érdemel.

 

Voltak egyesek közöttünk!

Tiszta, hű, nagy szellemek,

Akik mindent, amit tettek,

A hazáért tettenek.

Hány volt köztök, kiket a hon,

Maga a hon veszte el!

És az ily hálátlan nemzet

Életet nem érdemel.

 

Más hazában híven őrzik

Mindazt, ami nemzeti;

Ősi kincsét a magyar nép

Megveti és elveti,

A magyar magyarnak lenni

Elfeled vagy szégyenel –

És az ily elkorcsult nemzet

Életet nem érdemel…

 

Oh de mért elősorolnom

E szegény hon vétkeit?

Lesz-e sors, oh lesz-e isten,

Aki minket megsegit?

MI LELT?
zene: Kristófi Ákos
vers: Petőfi Sándor

 

Nem tudom, mi lelt ma engem

Jókedvemben nincs határ

Danolhatnék, fütyülhetnék

Egyikhez sem értek bár

 

A szívem ver, mintha benne

Háborogna szerelem

Pedig egy lány sem váltott

Csak egy jó szót is velem

 

Összeverem a bokámat

Noha nem szól muzsika

A szobám világos, ámbár

Nap nem süt belé soha

 

Annál megfoghatatlanabb ez

Mert zsebemnek zord egén

Pénzfogyatkozásnak éje

Ül sötéten, feketén

 

Még a füst is rózsaszínű

Melyet rossz cserép pipám

Legrosszabb kapadohányából

Küld keresztül a szobán

 

Szóval a világ előttem

Egy szép tulipánbokor

Kár, hogy addig lesz csak az, míg

Kimegy fejemből a bor.

 

 

A NAGY POSVÁNYON ÁT
zene: Kristófi Ákos
vers: Ady Endre

 

Szaladjunk hát a nagy posványon át,

Vannak lyányok és vannak még csodák.

Hiuk is vannak és vannak szegények

És vannak még túl-ifjasan legények.

 

Vagyunk még mindég dölyfös vénhedők,

Kik nem hajolnak az Idő előtt.

Kik hajlottan, posványon is úgy járunk:

Egy-egy leány a lépésünk, az álmunk.

 

Magyar honunkban sok-sok a csoda,

Életünk: fölfalt életek soka.

De világot okozunk a világnak:

S mégis hozzánk jönnek mind, akik látnak.

 

Szaladjunk hát a nagy posványon át!

Szaladjunk hát a nagy posványon át!

ELPÁRTOLT LILIOMSZÁL
zene: Menyhei Balázs
vers: Reményik Sándor

 



Lehetsz neki százszor drága,

Más világ az ő világa.

Világában-ősi átok-

Beolvad a te világod.

 

Elpártolt liliomszál

 

Liliomszál, liliomszál,

Idegenhez mért hajoltál?

Mért öleli karcsu szárad,

Mért felejted a fajtádat?

A fajtádat, a hitedet

Szerelmed tüzére tetted,

Messze látszik lobogása,

Mi lesz, ha lesz hamvadása?

 

Liliomszál, liliomszál,

Idegenhez mért hajoltál?

Apád-anyád megsiratott,

Sirván mégis hozzáadott.

Lehetsz neki százszor drága,

Más világ az ő világa.

Világában-ősi átok-

Beolvad a te világod.

 

Liliomszál, liliomszál,

Idegenhez mért hajoltál?

Ha magod lesz: drága gyermek,

Nem tanul liliomnyelvet.

Vagy kis lelkét összetépik,

Meghasonlik, mig megérik.

Két tűz között kevert vére

Kiömlik a csatatérre.

 

Liliomszál, liliomszál,

Hajladozzál, hajladozzál.

Szerelmes hajladozásod

A te legfőbb igazságod.

Mi szomorun körülállunk,

Mert más a mi igazságunk.

Siratjuk a nászi kedved

Siratjuk a fajtánk benned.

 

A fajtádat, a hitedet

Szerelmed tüzére tetted,

Messze látszik lobogása,

Mi lesz, ha lesz hamvadása?

 

 

MILITARIS CONGRATULATIO
Katonák üdvözlete Bocskai Istvánhoz
zene: régi magyar egyházi ének
vers: Debreceni Szappanyos János

 

Az szép szabadságra, magyarság javára

törekedő jó urunk,

Úri dicsőségből, mint Krisztus mennyekből,

alászállott gyámolunk,

Szolgai ruhában, katona formában,

hallgasd meg, azmit írunk!

 

Azkinek örvendünk, most annak éneklünk,

vitézlő öltözetben,

Sisakban, fegyverben, lovakon, nyergekben,

sátor alatt mezőkben,

Jóllehet sok kárban, de azért vígságban,

magyarok örömében.

 

Ha nyelvem száz volna, hogyha szóm víz volna,

ha mint Körös, úgy folyna,

Szívemnek titkait, magyarok örömit

megírnám bölcs formára,

Jaj, szegény magyarok, immár vígadnotok

egyszer ideje volna.

 

Sok ideje immár, hogy szívünk várton vár

isteni segitséget.

Elfordult volt tűlünk, mert nagy sok volt bűnünk,

szivünk azért rettegett.

Lám, nem haragszik volt, csak mint atya sújt volt,

s immár megkegyelmezett.

 

Dobunkat perdítvén, trombitát zendítvén,

Jézust, Jézust kiáltsunk!

Gyakran könyörögjünk, vitéz módon éljünk,

országvesztőket rontsunk,

Szegény, szép hazánkért, magyar koronánkért

ideje vagdalkoznunk.

 

 

További dalszövegek:

Saját dalok és dalfeldolgozások