Most, hogy Douglas Adams születésének és/vagy halálának semmilyen évfordulója nincsen, illetve hogy egyéb összefüggés sem mutatható ki a mai nap és a douglas-galaxis között, épp aktuális az alábbi rövid megemlékezés.

Dirk Gently, holisztikus magándetektív, A kétség lazaca:

Az üzlet pangott, de nem is egyszerűen pangott. Ami eleinte még csak egy zökkenésnek tűnt, arról kiderült, hogy gödör, majd hullámvölggyé változott. Semmi. Senki. Abszolút semmi munka, hacsak nem számítjuk azt a bolondos, idős nénit, aki bejött a kutyájával, aminek nem emlékezett a nevére. Elmondta, hogy kisebb szélütésen esett át, és elfelejtette a kutyája nevét, aminek eredményeképpen a kutya nem jött, amikor hívta. Ki tudná-e deríteni, hogy mi a neve? Normális esetben megkérdezné a férjét, magyarázta, de az nemrég meghalt bungee jumpingolás közben, amit persze nem kellett volna csinálnia az ő korában, de a hetvenedik születésnapja volt, és azt mondta, hogy pontosan azt fogja tenni, amit akar, még ha belehal is, amit persze meg is tett, és bár természetesen megpróbált kapcsolatba lépni vele egy médiumon keresztül, egyetlen üzenetet kapott tőle, mégpedig hogy ő nem hisz ebben az ostoba spiritiszta szélhámosságban, az egész csak mocskos szemfényvesztés, amiről a néni azt gondolta, hogy goromba dolog volt tőle, és persze elég kínos volt a médiumnak is.

(fordította: Gedeon Béla, A kétség lazaca, 2002.)