Chirico az agyban

Néhány hónappal ezelőtt, tavasz közepe táján az asztalomnál ülve, amikor még tollat is használtam,

a következő rajzocskát firkáltam a jegyzettömbre:

rajz

Két nappal később aztán belebotlottam az olasz Giorgio De Chirico

egyik festményébe, A gyermek agya címűbe. A művet 1923-ban

Yves Tanguy breton származású festő egy buszról megpillantotta Párizsban

a Paul Guillaume Galária kirakatában. Mindenáron meg akarta szerezni,

a mozgó járműről ugrott le, hogy közelebbről láthassa az egyébként André Breton

(a párizsi szürrealista csoport vezető alakja) tulajdonában levő képet.

Tanguy ennek az 1917-ben született képnek hatására kezdett el festeni.

 

Szóval rápillantottam a kép egyik reprójára:

 

 

A gyermek agya - De Chirico, 1917

A gyermek agya – De Chirico, 1917

A metafizikus párhuzamok tagadhatatlanok,

gyönyörűen belemagyaráztam a képet alkotó formák

és a mélázva lefirkantott rajzom közötti összefüggéseket.

A kilencvenes években persze rengeteg Chirico, Tanguy és

egyéb avantgárd alkotást nézegettem, és minden jel arra vall,

hogy mélyen a tudatalattiba tudnak ágyazódni ezek a

vizuális elemek. Ez a kép nem mellesleg Tanguyn keresztül Salvador

Dalira is nagy mértékben hatott 1926-ban.

 

Gondoltam megnézek néhány Chirico képet, hol vannak szánalmas agyszöveteimet átíró képi elemeim egyéb részei: az oszlopember alakja, a timpanonnal lezárt hármas árkád architektúrája, a sötéten lebegő égitest, a sakktábla-szerű négyzetháló és a megnyíló tér?

Hát például itt:

A nyugtalanító múzsák - Chirico, 1947 (1916-os eredeti újrafestése)

A nyugtalanító múzsák – Chirico, 1947 (1916-os eredeti újrafestése)

Égitesteket Chirico szinte egyáltalán nem festett,

de az alábbi késői képe hadd álljon itt kiegészítésül,

rajzom teljessé tétele érdekében:

A téren felkelő nap - Chirico, 1974

A téren felkelő nap – Chirico, 1974

Úgy tűnik, habár nem volt ilyen célom,

a chiricoizmus vad rögeszmémmé vált.

Ha festő lennék, (ami nem vagyok),

igencsak nehezen tudnék tőle szabadulni.

Rabja vagyok…

További Chirico képek ITT.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.