Egy napon négyen lejátszottunk két versversenyt. Először az elsőt teszem közzé, amelyhez nyolc kifejezést Hamvas Béla: Anthologia humana c. könyvéből sorsoltunk ki.
Íme: Erkölcs, fogalmát, Zarathusztra, megint, valakinek, előtte, elszegényítsem, indulni.
Minden versben ezeket a szavakat az adott formában kellett felhasználni.
I.
Ideje volna indulni valamerre
Nehogy megint elszegényítsem magam
Előtte szólni kellene valakinek
Még mielőtt a nap meghasad
Gyere velem Zarathusztra
A pokol legalsó bugyrában majd
Magyarázhatod az erkölcs fogalmát.
II.
Elszegényítsem az erkölcs szőlőföldjét?
Nem! Nem fogok megint az X-faktorban indulni.
Ha mégis, előtte kipuhatolom fogalmát:
Zarathusztra oltárán fogok megfúlni,
de, mivel nem modhatom el senkinek,
Jó! Akkor elmondom valakinek.
III.
Megint valakinek eszébe jutott
meghatározni az erkölcs fogalmát.
Elszegényítsem a képzeletem?
Megbízhatatlanítják ítéletem.
Hajtsak fejet előtte,
vagy indulni van itt ideje?
Ki emlékszik mit mondana
Zarathusztra?
IV.
Dísztárgyam, erkölcs, mondta
a fogalmát sem ismerő hősnek
kirítt szája
ki nem ismerte saját fájdalmának
Véres tükrében előtte merengő
moráviai zarathustra-pózban
tekergő
megint, újra, arra teremtő
arcában előtte hempergő
hústalan pepnő
– valakinek újra
láttattam ismét az “indulni jó”
mondatát,
magamban gondoltam – IND-ulni
tényleg jó
főleg Pakisztánban
hol megkérdik tőlem, mint
kasztban élők a mozlimok
elszegényítsem-e
a szomszédot?
{hookecho kapitány}
Hamvas Béla
Zarathusztra
Ha tetszett, kommentáld, és gyere vissza hamarosan a 2. részre.
