Hétfőn (július 7-én) volt 8 éve, hogy Syd Barrett, a Pink Floyd egyik alapítója, egykori frontembere elhunyt. 1968 elejéig a zenekar dalszerzője és énekese volt. A túlzott LSD-használat és mániákus-depressziós hajlama arra késztette a Floyd tagjait, hogy megváljanak tőle. Néhány alkalommal az angliai Hendrix-turnén vehettek részt, ahol több fellépésen sem jelent meg, meg kellett kérni egy másik zenekar zenészét, hogy ugorjon be helyette. Nick Mason dobos könyve szerint (Inside Out – Kifordítva) a változást csak kevesen vehették észre. Syd gyakorlatilag bojkottálta a koncerteket. Gondolom nem pusztán szét volt csúszva, de szándékosan nem is akart belefolyni a sóbiznisz gépezetébe, amely a Floydot készült magával sodorni. Korábban, 1967 végén az első amerikai turnéjuk idején előfordult, hogy enerváltan állt a színpadon, karjait maga mellett lógatva. Egy másik alkalommal szám közben a gitár húrjait annyira lehangolta, hogy leestek.
Emlékezzünk rá:
